Apukám telente minden nap savanyú káposztával tömi magát. Csak úgy, á la nature, amolyan nassként. Meg van ugyanis győződve róla (mellesleg gyógyszerkutató vegyész...), hogy nincs ennél hatásosabb téli vitaminbomba. És milyen igaza van. Hiszen másról sem lehet mostanában hallani, csak a fermentált ételek jótékony hatásairól. Ezt régen mindenki tudta, ették is rendesen. Én is szerettem mindig, mostanában meg egyszerűen nem tudok betelni vele. Eszem is, ha lehet minden áldott nap valamilyen formában. A héten 3 levesben is előfordult: indiai ízesítésű vöröslencselevesben, fehérbabos krumplilevesben és vajbabos, árpagyöngyös levesbe is került belőle nem kis mennyiségben. 

Apróra vágott hagymát és fokhagymát pároltam olívaolajon, rádobtam a felkarikázott sárgarépákat, kicsit átforgattam őket, majd a tűzről levéve meghintettem egy kis füstölt pirospaprikával. Egy jó nagy maréknyi savanyú káposztát rádobtam (nem öblítettem át, szerintem pont kellően savas így), sóztam, borsoztam. Ráöntöttem egy konzerv kókusztej több mint a felét és vizet is adtam hozzá. Ment még bele babérlevél, egy kevés kömény és lefedve egy 20 percre magára hagytam. Ekkor már csak lecsöpögtetett konzerv fehérbabot és régebbről maradt főtt krumplit adtam hozzá. Már megint csak maradékmentés:). Beállítottam az ízeket, hagytam egyet-kettőt rottyanni és késznek nyilvánítottam. Mint mindenhez, ehhez is nagyon jól illik a kovászos kenyérből készült kruton. És a sópehely.