Nagyon sokáig fel sem merült bennem, hogy hajdinatésztát otthon is készíthetnék. Valamiért azt gondoltam, hogy 'na, azért ez már sok lenne' kategóriába tartozik, iszonyú macerával meg kupival járhat, köszönöm szépen, de nem kérek belőle. Aztán egy viszonylag nyugis délelőtt a vágy, hogy mégiscsak megpróbáljam, erősebbnek bizonyult minden kifogásnál, és láss csodát, kiderült, hogy semmi, de semmi rafinéria nincs benne. Semmi. Tök jól működik, gyors és finom. Nagyon finom. Még a maradék is, hidegen.

 Ugyanazt az alapreceptet használtam, mint a hagyományos tészta esetén, vagyis 1 főre 100 g hajdinaliszthez tettem 1 tojást. Illetve ennél a lisztnél kb 1 evőkanálnyi rizstejet (vagy akármilyen tejet) is kevertem a tésztájába. Jól összegyúrtam, amíg labdává össze nem állt, és figyelem, most jön a lényeg, hogy miért nem lett hatalmas kupi: 2 sütőpapír között nyújtottam ki, kb 2 mm vastagra. Közben azért alá-aláliszteztem szorgalmasan. Nem pihentettem, nem vártam, rögtön nyújtottam:). Derelyevágóval, vagy bármilyen éles késsel négyzeteket vágtam belőle (illetve amire sikerült, senkit nem érdekelt) és lobogó sós vízben kifőztem őket, amíg a tésztalapok fel nem jöttek a víz tetejére. Sokat mondok, ha mindez 2 perc volt.

 Ezeket találtam a hűtőben, tehát ebből készült a rávaló: sütőben 180-200 fokon megsütöttem a sóval, borssal, olívaolajjal átforgatott zöldségeket, amíg gyönyörűen megkaramellizálódtak. A fügét hamarabb kikaptam, mielőtt szénné égettem volna. Végül mindent a kifőtt tésztára pakoltam, kapott még ricottát, bazsalikomot és sópelyhet.

 Jó étvágyat!