Mi, a férjemmel (majdnem) minden ételt szeretünk. Szeretek sütni, főzni, teszem is mindezt napi szinten. Ha valamiben, akkor a konyhában igazán otthon érzem magam és a kreatív énemet is itt tudom a legjobban kiélni. A gyerekeim is nagyon szeretnek enni, a baj abból adódik, hogy a lányom rettenet válogatós, elsősorban ami a zöldségeket illeti.... Na, ilyenkor fordul elő, hogy "csalni" kényszerülök: ha apróra reszelem, akkor nem is igazán látszódik a cukkini és a répa a lasagna paradicsommártásában. És az avokádó is szépen belesimul a tonhalas tészta mártásába....

Most következzen az egyik kedvenc édességük, a csokis kuglóf, melynek tésztájában tetemes mennyiségű sült cékla bújik meg. De pssszt, erről nem szabad tudniuk:;

Hozzávalók (egy közepes kuglófformához):

2 közepes cékla, megsütve

100 g vaj, megolvasztva

100 g étcsoki (legalább 70%-os kakaótartalommal)

100 g nádcukor

75 g finomliszt

25 g hajdinaliszt

30 g cukrozatlan kakaópor (22%-os)

1,5 tk sütőpor

2 nagy tojás

csipet só

vanília

A száraz hozzávalókat, azaz a kétféle lisztet, kakaóport, apróra vágott étcsokit, sütőport és a sót egy tálba teszem és összekeverem.

Robotgéppel habosra keverem a cukrot a tojással, amíg legalább duplájára nő a térfogata és kivilágosodik.

A céklát összeturmixolom a megolvasztott vajjal és a cukros tojáshabhoz forgatom.

Most jöhet a száraz egyveleg, fakanállal, óvatosan, laza mozdulatokkal ezt is hozzáteszem a tálba.

Nagyon fontos, hogy ne dolgozzuk túl a tésztát, különben kemény lesz, nem pedig habos és levegős.

Befejezésként beleöntöm a kivajazott formába és mehet is a 175 fokra előmelegített sütőbe, körülbelül 45 percre. Akkor jó, ha már nem ragad a beleszúrt hústűre.

Kiveszem a sütőből és pár percig pihentetem, mielőtt a formából kiborítanám egy tálra.

Nagy granola rajongó vagyok. Szeretem reggelire, csak úgy nassolni, de amit a leginkább szeretek benne, az a készítése. Amikor az egész házat átjárja a fűszeres, ropogós magvak illata. Nem szeretek csak úgy nekiesni a készítésének, számomra ez egy rituálé, aminek mindig megadom a módját. Először rendet kell tennem a konyhában, majd csinos kis kerámiatálkákba előkészíteni a hozzávalókat és amikor a szemem már kigyönyörködte magát a látványban, na akkor állhatok neki magának a sütésnek. Próbáljátok ki, igazi flow élmény:).

És ez mitől más egy kicsit? Elsősorban azért, mert a megszokottól eltérően zabpelyhet egyáltalán nem teszek bele, így például a gluténérzékeny sógornőm is nyugodt szívvel ehet belőle. Másodsorban pedig azért, mert édesítésnek csak juharszirupot és mézet használok, cukrot ebbe más formában nem teszek.

Kardamomos, fahéjas hajdina-granola birsalmasajttal

Egy kis edényben alacsony hőfokon összemelegítek 3 ek juharszirupot, ugyanannyi mézet 5 púpos ek kókuszzsírral (figyeljetek arra, hogy ne legyen finomított). Teszek bele egy csipet sót, egy kk fahéjat és egy negyed kk őrölt kardamomot. A vanília is jó barátja, ha van, akkor tegyetek bele. Csak addig melegítem, amíg minden szépen el nem olvadt.

Egy nagy tálba beleöntök fél kg nyers hajdinát és jöhetnek bele az olajos magvak. Ezek tetszés szerint variálhatók, most került bele 100 g napraforgómag, 100 g negyedekbe vágott dió, 50 g tökmag, egy kevés szezámmag és lenmag is. És kókuszcsipsz. Egy jó nagy marékkal. Ha lehet, akkor ezt ne hagyjátok ki. Nagyon meg tudja bolondítani az amúgy is izgalmas ízvilágot. Most már csak összeöntöm a két tál hozzávalóit, jól összeforgatom és sütőpapírral fedett tepsire borítom. Mielőtt a 180 fokos előmelegített sütőbe tenném, szépen elegyengetem a masszát. Nagyjából 25-30 perc kell neki, de ez is, mint minden, sütőfüggő. Higgyétek el, hogy az illatából és a színéből érezni fogjátok:). Mikor késznek ítélitek, vegyétek ki a sütőből és hagyjátok teljesen kihűlni. Ilyenkor ne kavarjátok már át, mert akkor teljesen szétesik. Csak ilyenkor tegyetek hozzá apróra vágott birsalmasajtot, mazsolát vagy bármilyen aszalt gyümölcsöt. Amikor kihűlt teljesen, tegyétek csatos üvegbe, mert hajlamos arra, hogy megpuhuljon, ha kint marad. 

Zabkása feltétnek is zseniális:)

És a zöld smoothie-t is finom reggelivé alakítja:)

Tengerparti nyaralásból hazatérni nem tartozik a kedvenceim közé. Főleg akkor nem, ha előtte szinte teljesen kiürítettük a hűtőt és gyakorlatilag minden ehetőt felhasználtunk. Enni viszont akkor is kellene valamit, a bevásárlás azonban 35 fokban nem annyira lelkesítő. Ilyenkor fordulok a kamra felé, esetemben inkább nevezzük szekrénynek:), ahol tudom, hogy mindig találok egy-két alapanyagot, ami elég ahhoz, hogy egy négytagú családot megetessek. Akár több napig is.....

Fehérbabos, paradicsomos spagetti parmezános morzsával

2 doboz hámozott, darabolt paradicsomkonzervet egy nagyobb lábasba öntöttem, sóztam-borsoztam, löttyintettem bele egy kis olívaolajat, belereszeltem 2-3 fokhagymát és adtam hozzá sűrű, konzerv kókusztejet is, úgy fél-egy dl-t. Ha ezt furcsáljátok, akkor nyugodtan használhattok tejet vagy tejszínt is. Felforraltam, majd amikor már bugyogott, negyedekbe tördelve hozzáadtam egy nagy maréknyi spagettit. Kevergettem folyamatosan, mert hajlamos a leégésre, majd pár perccel később az alaposan átöblített babkonzervből is tettem bele. Ha netalántán úgy látnánk, hogy túl sűrű, akkor adhatunk hozzá forró vizet. Mikor késznek ítéljük, vegyük le a főzőlapról, keverjünk bele egy darab hideg vajat, ami selymessé teszi és fedjük le egy pár percre.

A tetejére egy szelet száraz kenyérbelet késes aprítóban összezúztam parmezánnal és egy kevés fokhagymával. Egyszerű, de annál nagyszerűbb:)

Szeretem a céklát. Már gyerekként is az volt a kedvenc savanyúságom, igaz, akkor még a klasszikus formában. Amikor megismerkedtem pár évvel ezelőtt a sült verziójával, hirtelen a lehetőségek tárháza nyílt meg előttem: mennyi mindent lehet kezdeni ezzel a gyönyörű színű zöldséggel. Sok mindent kipróbáltam már, ez az egyik örök kedvenc. Nemcsak nekem, hanem annak is akinek már készítettem:)

Kecskesajtos, céklás leveles tészta

Ennél az ételnél is több részletre oszthatjuk a teendőket. Én már előző nap megsütöttem a céklákat, úgy, hogy miután megmostam őket, egyesével alufóliába csomagoltam és így tettem a forró, 200 fokra előmelegített sütőbe. Majdnem 1 órára volt szükségük, hogy puhára süljenek. Érdemes mindig jóval több darabot megsütni, mint amennyire szükségünk lesz, mert türelmesen várakoznak a hűtőben akár 1 hétig is, mire újra süthetnékünk támadna.

A krémhez ezúttal szemcsés túrót (cottage cheese), krémsajtot, mustárt, citromot, petrezselymet, sót, borsot kevertem össze, közben persze gyakran kóstolgattam, amíg elég ízletesnek nem éreztem.

A (most) készen vett leveles tésztát hosszában kettévágtam, minden oldalát villával lenyomkodtam és tojással lekentem, a közepét pedig alaposan megszurkáltam, hogy a levegő sütés közben el tudjon távozni. 10-15 percig sütöttem 180 fokos hőfokon. Ilyenkor még nincs kész, ez csak az úgynevezett vaksütés.

Innentől már a kreatív építkezés szakasza következik, azaz a különféle hozzávalók rétegezése, összeállítása.

A kihűlt tésztára kenjük a krémet, egy rétegben rátesszük a nem túl vastag céklaszeleteket, rámorzsoljuk a friss kecskesajtot (vagy fetát, camambert-féle sajtokat), megszórjuk tört dióval és vékony sugárban, óvatosan rácsorgatunk mézet és valami jóféle sűrű balzsamecetet. Ezeket ne vigyük túlzásba, mert nagyon elviheti az ízeket és itt most a cékla a főszereplő:)

Készen is vagyunk, most már csak össze kell sütni az egészet 180 fokon, amíg a dió meg nem pörkölődik egy kissé.

És miért kettős a cékla élete? Mert minimális ráfordítással, percek alatt isteni saláta is összedobható ugyanezekből a hozzávalókból: a tészta helyett most bébispenót és kevert saláta adja az alapot, a rétegek megegyeznek, egyedül csak a krém nem kap szerepet most.

Sült céklás, kecskesajtos, diós saláta

És természetesen tálalásnál egy kis sópelyhet szórjatok mindkét étel tetejére:). 

A héten lettem 40 éves. Kell ennél jobb alkalom arra, hogy végre elindítsam azt a blogot, melyre nemcsak én, de a barátaim is évek óta várnak??

Tegnap este az az 5 lány volt itt vacsizni, akikkel több mint 30 éve vagyunk barátnők. Imádok nekik főzni, mert nincs náluk hálásabb közönség: Orsi, ez isteni, ennél finomabbat rég nem ettem, mikor írsz már blogot?????? Hát tessék, ajánlom nektek szeretettel. Az egyik fogás ez volt:

Sült koktélparadicsomos rakott padlizsán ordával

Szerencsére több lépésben is el lehet készíteni ezt az ételt, ami a kánikulában nem elhanyagolható tényező. Még előző nap megsütöttem a koktélparadicsomokat 200 fokra előmelegített sütőben, amíg a héja meg nem repedt és kapott egy kis színt. Az én sütőmben ez 30 perc alatt meg is történt. Mielőtt a sütőbe kerültek volna, alaposan megsóztam, megborsoztam őket, nagylelkűen locsoltam rá olívaolajat is és ízfokozás végett vágtam rá egy pár rozmaring-és kakukkfűágat is. Amíg sültek, előkészítettem a padlizsánokat is: felszeleteltem őket bő 1 cm vastagra, sütőpapíros tepsire fektettem őket, ők is kaptak sót, borsot, olívaolajat és a szeletek közé dobtam pár héjas fokhagymát is. Nekik elég volt a 180 fok is, mehettek a parik után ők is a sütőbe.

 Másnap összeraktam őket egy sütőtálba. Alulra tettem a paradicsomból, majd következtek a padlizsánok, melyekre szeleteltem a meghámozott sült fokhagymákból, és bőkezűen morzsoltam rájuk az Erdélyből kapott ordasajtból. És csak raktam a rétegeket, amíg el nem fogytak a hozzávalók. A végén meglocsoltam a paradicsomos tál alján maradt olajos lével és lezárásként kaptak még egy adag reszelt parmezánt is, mert miért ne?!

180 fok elég is volt nekik, hogy fél óra alatt kellően összeérjenek az ízek. Most ropogósra sütött házi focaccia-val tálaltam, de hidegen is nagyon nagyon finom.

Boldog születésnapot nekünk!!!!