Sokáig hadilábon álltam az édesköménnyel és minden ánizsos ízű, illatú vagy bármilyen módon arra hasonlító zöldséggel, fűszerrel. Ez az ingatag kapcsolat akkor fordult át és szilárdult meg, amikor először kóstoltam mandolinnal hajszálvékonyra szeletelt édesköményt: ez bizony szerelem volt első falatra. Nincs az az étel, amit szerintem nem dobna és frissítene fel ez a gyönyörű formájú zöldség harsogóan fehér és zöld színével és (ha friss) ropogós textúrájával.

 Számomra egy saláta attól válik egy izgalmas fogássá, ha a színek, ízek, állagok, meleg és hideg megfelelő egyensúlyban vannak jelen. Vagyis az édeskömény kesernyésességét  ellensúlyozza a körte édessége, a tölgysaláta roppanósságát a gesztenye puhasága és a vörösáfonya is gyönyörűen illik a pirított tökmag zöldes árnyalatához. Én nem szeretem a salátát elnehezítő majonézes önteteket, de egy könnyű francia alap vinaigrette bármikor jöhet. Nem beszélve néhány pirított kenyérkockáról. Tudjátok, a nem-dobok-ki-semmi-maradék-ételt elve alapján. Tényleg nem dobok ki semmit: így született ez a saláta is:)

A titok tényleg csak abban rejlik, hogy a lehető legvékonyabbra kell felszeletelni az édesköményt és az öntetet pedig közvetlenül tálalás előtt érdemes a salátára csurgatni, különben hamar összeesik. Én szeretem, ha sok-sok réteg van egy salátában, csak ilyenkor lehetek benne biztos, hogy mindenből jut megfelelő arányban:)

Jó étvágyat!

 Nagyon sokáig fel sem merült bennem, hogy hajdinatésztát otthon is készíthetnék. Valamiért azt gondoltam, hogy 'na, azért ez már sok lenne' kategóriába tartozik, iszonyú macerával meg kupival járhat, köszönöm szépen, de nem kérek belőle. Aztán egy viszonylag nyugis délelőtt a vágy, hogy mégiscsak megpróbáljam, erősebbnek bizonyult minden kifogásnál, és láss csodát, kiderült, hogy semmi, de semmi rafinéria nincs benne. Semmi. Tök jól működik, gyors és finom. Nagyon finom. Még a maradék is, hidegen.

 Ugyanazt az alapreceptet használtam, mint a hagyományos tészta esetén, vagyis 1 főre 100 g hajdinaliszthez tettem 1 tojást. Illetve ennél a lisztnél kb 1 evőkanálnyi rizstejet (vagy akármilyen tejet) is kevertem a tésztájába. Jól összegyúrtam, amíg labdává össze nem állt, és figyelem, most jön a lényeg, hogy miért nem lett hatalmas kupi: 2 sütőpapír között nyújtottam ki, kb 2 mm vastagra. Közben azért alá-aláliszteztem szorgalmasan. Nem pihentettem, nem vártam, rögtön nyújtottam:). Derelyevágóval, vagy bármilyen éles késsel négyzeteket vágtam belőle (illetve amire sikerült, senkit nem érdekelt) és lobogó sós vízben kifőztem őket, amíg a tésztalapok fel nem jöttek a víz tetejére. Sokat mondok, ha mindez 2 perc volt.

 Ezeket találtam a hűtőben, tehát ebből készült a rávaló: sütőben 180-200 fokon megsütöttem a sóval, borssal, olívaolajjal átforgatott zöldségeket, amíg gyönyörűen megkaramellizálódtak. A fügét hamarabb kikaptam, mielőtt szénné égettem volna. Végül mindent a kifőtt tésztára pakoltam, kapott még ricottát, bazsalikomot és sópelyhet.

 Jó étvágyat!

Egyszerűen és szépen lehet tálalni, könnyen kalkulálható a mennyiség, előre elkészíthető és nem nagy kunszt elkészíteni. Milyen köretre gondoltam? Igen, ez a muffin. Mégpedig a sós változata. Ami természetesen nemcsak köretként, hanem önmagában bármelyik étkezésre is zseniális. Arról nem is beszélve, hogy azt teszek bele, ami otthon van. Nem vásárolok be hozzá, hanem felhasználom a hűtőben szép türelmesen várakozó zöldségeket, megmaradt darab sajtokat, a különféle liszteket és a zöldfűszereket. Nagyon hálás étel. És ami a legeslegjobb benne, hogy a reszelt friss cukkininek (vagy céklának, répának, brokkolinak...) köszönhetően napokig friss marad.

225 g lisztet (én a sima fehérliszt mellé tettem köles-és hajdinalisztet is) összekeverek 1 csapott teáskanál sütőporral és egy fél teáskanál szódabikarbónával. Megy hozzá még egy jó nagy csipet só, feketebors és frissen reszelt (vagy nem) szerecsendió. Egy másik tálba mennek a nedves hozzávalók: 1 dl kefír, 1 dl olívaolaj és 3 tojás, alaposan összekeverve a hármat.

2 kisebb cukkinit hámozatlanul lereszelek a reszelő kisebb lyukú oldalán, hozzádobok egy jó nagy maréknyi felengedett zöldborsót és ha találok a hűtőben sajtot, akkor abból is reszelek 6-7 dkg-ot. Minél erőteljesebb ízű, annál jobb. Mehet még bele friss petrezselyem, kakukkfű vagy bazsalikom is.

A 3 tál hozzávalóit gyorsan összeforgatom, de nem dolgozom túl, mert könnyű, levegős tésztát szeretnék sütni.

Muffinformába kanalazom őket (Nigellától tanulva fagyiskanállal a legjobb) és betolom a 180 fokra előmelegített sütőbe 25-30 percre. Ilyen szépek lesznek:

Jó étvágyat hozzá, akár köretként, akár magában;)

Szeptember elseje van és esik. A gyerekek ma iskolába mentek. Milyen általános és semmitmondó mondatok. Lennének, ha nem 2020-ról lenne szó;). Ez a zöldbabfőzelék is ilyen: látszatra olyan kis semmilyen, minek beszéljünk róla típusú. De korántsem az, hanem gazdag, érdekes textúrájú, intenzív ízvilágú és nagyon egészséges. Miért is? Három téren is újítottam rajta. Először is, sűrű kókusztejjel készül, másodsorban csicseriborsóliszt sűríti és nem utolsósorban pedig frissen főzött, roppanós kukorica gazdagítja. Így azért már adhatunk neki egy esélyt, nem?

Apróra felvágtam egy kisebb hagymát és 2-3 gerezd fokhagymát, majd olívaolajon elkezdtem párolni. Rádobtam egy karikára vágott sárgarépát, 1-2 percig még kavargattam őket együtt, majd mehetett rá a friss zöldbab is egy icipici füstölt paprika társaságában. Természetesen sóztam, borsoztam is. Tettem hozzá annyi vizet, hogy még ne lepje el, majd fedő alatt 10 perc alatt megpároltam. Én szeretem, ha a zöldségek épp csak annyira puhulnak meg, hogy a roppanósságukat sem vesztik el. Hozzádobtam egy megmaradt kukorica leszedett szemeit is. Egy evőkanál csicseriborsólisztet kikevertem kb. 1 dl kókusztejjel, majd hőkiegyenlítéssel hozzákevertem a főzelékhez. Kapott még jó sok citromlevet és petrezselymet, ízfokozóként és díszítésnek is. Pici olívaolaj a tetejére csurgatva egy csipetnyi sópehellyel és kész is a végtelenül egyszerű, de fejedelmi ebéd.

Megörököltem (long story..) pár darab végnapjait élő kápia paprikát. Gondoltam, hogy ezt meg azt csinálok belőlük, ötletben nem volt hiány, csak időben. Szóval, mikor újból találkoztam velük, ötleteim száma szépen redukálódott, merthogy már csak a sütés jöhetett szóba. Mivel az éves februári megfázást mi sem kerülhettük el, evidens volt, hogy  levest készítek belőle. Mi mást? Jó sok gyömbérrel, chilivel, fokhagymával, hogy minél hamarabb magunk mögött tudhassuk ezt a fránya vírust. 

Csak úgy, á la nature , betettem a nagyon forró, 230 fokos sütőbe a kápia paprikákat. Kb. 10-15 perc után, mikor a héjuk kezdett feketedni és a lakásban égett szag terjengeni, kikaptam őket, egy hőálló tálba tettem és azonnal letakartam folpackkal. Pár perc után megadták magukat és könnyedén le tudtam húzni a héjukat.

Meghámoztam és apróra vágtam egy kis 5 cm-es gyömbérdarabot, 3-4 fokhagymát és egy póréhagyma fehér részét. Felkarikáztam egy chilipaprikát is, de a magokat most nem tettem bele.  Lábosba tettem, adtam hozzá olívaolajat, sót, borsot és elkezdtem párolni. Pár perc után 1 kiskanálnyi római köményt is hozzászórtam. Egy nagyobb krumplit meghámoztam, kockákra vágtam és azt is hozzádobtam. Kallódott a hűtőben egy nagyobb darab paradicsom is, hát belekerült ő is. Átforgattam és felöntöttem egy kis maradék húslevessel (ha nincs, az is oké;)) és vízzel. Pár perc után ment bele a sültpaprika is. Mikor a krumpli megpuhult, botmixerrel pürésítettem, pirítottam tökmagot, vágtam petrezselymet és késznek nyilvánítottam. Az egész főzés nem volt több 25 percnél:)

Ha nem zabkását készítek, akkor az esetek nagy többségében ezt a palacsintát: könnyű, egészséges és nagyon, nagyon finom. Ennél a palacsintánál nincs külön töltelék, hanem a túró (szemcsés túró, alias cottage cheese) maga a tészta fő résztvevője. Ráadásul hajdinalisztet teszek bele, ami tápanyagokban sokkal gazdagabb, mint fehér társa. Cukor egyáltalán nem is kerül hozzá, a tetejére tett gyümölcsök elég édességet adnak neki.

Ha csak 2 főre készítem, akkor egy 200 grammos cottage cheese-hez (Lidl) teszek egy negyed bögre hajdinalisztet, egy csipet sót és 2 tojás sárgáját. Belereszelem egy fél kezeletlen citrom héját is. A két fehérjét épphogy habbá verem ( nem viszem túlzásba, a lényeg, hogy ne legyen folyós) és beleforgatom a masszába. Ennyi a tészta. Felhevítek egy serpenyőt, nagyon pici olajat öntök bele (néha semmit, néha pedig vajon csinálom) és a masszából nagy evőkanálnyi adagokat teszek a forró serpenyőbe. Egy-két perc után már fordíthatom is meg őket egy sütőlapát segítségével. A másik oldalnak is adok ugyanennyi időt, majd szedhetem is ki őket egy tányérra. Általában erre is hasonló feltétek kerülnek, mint a zabkására, azaz gyümölcsök, mandula, dió, egy kis tört lenmag, görög joghurt, vagy kinek mi tetszik:)

Hetente 3-4 alkalommal biztos, hogy készítek zabkását reggelire. És most ne az instant, bolti, csomagolt fajta jusson bárki eszébe. Esküszöm, hogy maximum 10 perccel vesz több időt igénybe a házilag készült verzió. Nekem megéri, hogy fél órával kevesebbet alszom, cserébe együtt leülhetünk reggelizni. Utána úgyis egész nap csak rohanunk valahová.

Szerintem egy zabkása attól lesz jó, ha az alap krémes, könnyű, a feltét pedig gazdag. A krémességet a sűrű kókuszkrém és a reszelt alma biztosítja, a gazdag rávalót pedig a diófélék, magvak, gyümölcsök adják.

Fél bögre nagyszemű zabpehelyhez a reszelő nagylyukú fokán hozzáreszelek egy kisebb alma felét. Öntök a lábosba egy konzerv sűrű kókusztejnek kb. a harmadát és felöntöm annyi vízzel, hogy bőven ellepje. Felteszem főni, gondosan ügyelve arra, hogy ne fusson ki. Az esetek többségében ez nem sikerül:). Cserébe kellemesen odaég a tűzhelyre .Közepes hőfokon főzöm pár percet, közben időnként átkeverem. Ha túl sűrűnek érzem, teszek hozzá még meleg vizet. Lehúzom a tűzről és lefedem, így még magában tovább puhul és krémesedik. 

A tetejére általában teszek egy fél banánt karikára vágva, azt megszórom őrölt lenmaggal, chia maggal, szőlőőrleménnyel, teszek rá valamilyen diófélét és félig felengedett mirelit vagy friss gyümölcsöt. Általában még kíván (legalábbis én;)) egy pici juharszirupot is.

Mondtam, hogy szeretem. Vöröslencselevest eddig is heti rendszerességgel csináltam, de ez a savanyú káposztás verzió most annyira az én ízlésvilágomat tükrözi, hogy 3 napig is tudom enni egyhuzamban, anélkül, hogy megunnám. Habár elsőre riasztónak és nagyon furcsának tűnhet a savanyú káposzta, indiai fűszerek és kókusztej kombója, de higgyetek nekem és készítsétek el.

Szokás szerint először hagymát, legalább 4-5 fokhagymagerezdet, egy ujjnyi reszelt gyömbért pároltam olívaolajon, majd pár perc után tettem bele egy kiskanál őrölt koriandert, késhegyni cayenne-t, púpos teáskanálnyi kurkumát, kiskanálnyi őrölt római köményt és felkarikázott chili paprikát. Mivel a pulton megláttam 2 kis koktélparadicsomot, félbevágva azokat is hozzádobtam. Sóztam, borsoztam, majd amikor már megpuhult a hagyma, rádobtam egy nagy maréknyi savanyú káposztát és egy jó nagy bögrényi, alaposan átmosott vöröslencsét. Hozzáöntöttem egy konzerv sűrű kókusztej felét, vizet, hogy bőségesen ellepje (főzés közben pótolhatjuk, attól függően, ki mennyire szereti hígabban vagy sűrűbben). Lefedtem és alacsony lángon hagytam, hogy a lencse teljesen szétfőjön, a káposzta megpuhuljon. Serpenyőben jó sok olívaolajon pirítottam kockákra vágott száraz bagettet, amihez a legvégén hozzáreszeltem 2 fej fokhagymát, vigyázva arra, hogy ne égjen meg.

Apukám telente minden nap savanyú káposztával tömi magát. Csak úgy, á la nature, amolyan nassként. Meg van ugyanis győződve róla (mellesleg gyógyszerkutató vegyész...), hogy nincs ennél hatásosabb téli vitaminbomba. És milyen igaza van. Hiszen másról sem lehet mostanában hallani, csak a fermentált ételek jótékony hatásairól. Ezt régen mindenki tudta, ették is rendesen. Én is szerettem mindig, mostanában meg egyszerűen nem tudok betelni vele. Eszem is, ha lehet minden áldott nap valamilyen formában. A héten 3 levesben is előfordult: indiai ízesítésű vöröslencselevesben, fehérbabos krumplilevesben és vajbabos, árpagyöngyös levesbe is került belőle nem kis mennyiségben. 

Apróra vágott hagymát és fokhagymát pároltam olívaolajon, rádobtam a felkarikázott sárgarépákat, kicsit átforgattam őket, majd a tűzről levéve meghintettem egy kis füstölt pirospaprikával. Egy jó nagy maréknyi savanyú káposztát rádobtam (nem öblítettem át, szerintem pont kellően savas így), sóztam, borsoztam. Ráöntöttem egy konzerv kókusztej több mint a felét és vizet is adtam hozzá. Ment még bele babérlevél, egy kevés kömény és lefedve egy 20 percre magára hagytam. Ekkor már csak lecsöpögtetett konzerv fehérbabot és régebbről maradt főtt krumplit adtam hozzá. Már megint csak maradékmentés:). Beállítottam az ízeket, hagytam egyet-kettőt rottyanni és késznek nyilvánítottam. Mint mindenhez, ehhez is nagyon jól illik a kovászos kenyérből készült kruton. És a sópehely.

Egy hete megfőztem egy fél kilónyi lila krumplit. Ettem belőle serpenyőben lepirítva, zöldségekkel felturbózva. Került savanyúkáposzta-levesbe egy kis fehérbab társaságában. Ma reggel azonban még mindig árválkodott pár hámozott darab a hűtőben. Tudtam, hogy ha ma nem kezdek vele valamit, akkor már nem is fogok tudni. Azt viszont, hogy ételt kidobjak, nem nekem találták ki. Bevallom, én nagyon szeretem ezeket a helyzeteket: olyan kreatív energiák szabadulnak fel bennem ilyenkor, aminek nagy hasznát tudnám venni az élet egyéb területein is... Nem is gondolkozom, a kezeim önállóan nyitják a hűtőt, kutatnak a kamrapolcon, vesznek elő fűszereket, én meg nézem át, hogy mi az, amit mindenképpen el kellene már használnom. Mindenféle előtervezés nélkül így készült ma spanyol tortilla. Lila burgonyából. Került még bele zöld kaliforniai paprika, sok-sok fokhagyma, a harmónia kedvéért lila salotthagyma is. A tetejére pedig gomolyasajt.

Félkarikákra vágtam 2 kis darab lila salotthagymát, 3 nagy fokhagymát és felkockáztam egy kalifoniai paprikát. Jelen esetben, zöldet. Kis olívaolajon gyorsan megpároltam, rádobtam a felkarikázott krumplikat, sóztam, borsoztam, kicsit átforgattam és 3 felvert tojást ráöntöttem. Hagytam pár percig a tűzhelyen, majd betettem 180 fokra a sütőbe, miután rátettem a sajtszeleteket. Pár perc, és készen is volt. Jól áll neki még egy kis olívaolaj és persze egy kis sópehely is;)